Lassan, türelmesen, kitartóan fejlődni. Ugye már olvasni is
rémes? Mert ha már rászántuk magunkat a gyógyulásra, a változásra, akkor azt
legtöbbször MOST AZONNAL AKARJUK. Gondoltad volna, hogy ez fokozott kockázattal
jár?
Végre divat lett magunkkal foglalkozni. Bár a klasszikus
„spiri” korszaknak leáldozott, az emberek boldogság és önmegismerés iránti
vágya töretlen. Egyre többen dolgozunk magukon, különböző gyógyító, önismereti,
terápiás módszerekkel, miközben eredményorientált elménket a legritkább esetben
sikerül félretenni. Érzékelhető eredményt akarunk, lehetőleg azonnal. A
velejáróira nem gondolunk, így előfordulhat, hogy túl nagy fába vágjuk a
fejszénket. Főleg, ha besokallunk egy régóta fennálló problémától és úgy
döntünk, hogy addig nem tágítunk, amíg a dolog meg nem oldódik. Így voltam
ezzel sokáig én is, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam, hogy milyen az,
amikor túl sok csontváz dől ki a szekrényből egyszerre.
„Ha egy konfliktus már régóta fennáll, legyünk óvatosak a
gyors változtatással, mert a konfliktus funkcionális.” (A. Retzer és H. R.
Fischer) Ez azt jelenti, hogy életünk krónikus problémáinak hátterében –
bármilyen furcsán is hangozhat elsőre – olyan tudatalatti programok állnak,
amelyek valamiért előnynek tekintik a fennálló, és tudatosan egyáltalán nem
kellemes helyzetet. Ezért tudatalattink mindent elkövet a meglévő helyzet
fenntartásáért. Jó példa erre a túlsúly védelmi funkciója. Minél nagyobb és
régebbi a probléma, annál nagyobb a belső ellenállás.
Amikor egyszerre akarunk mindent, az olyan, mint amikor
valaki erőltetett ütemű méregtelenítésbe kezd, és nem készül fel arra, hogy a
felszabaduló méreganyagokat le is kell tudnia kezelni a testnek. Először csak a
fejünk fáj, ami még normálisnak mondható kísérő tünet, ám ha megreked a
szervezetben a sok, eddig elzárt, a méregtelenítés hatására egyszerre
felszabaduló méreganyag, az komoly egészségi problémákat, önmérgezést okozhat.
Ugyanez történik lelkünk méreganyagaival is. Nem elég kiszabadítani őket, le is
kell tudni kezelni az így feljött dolgokat. Így bármennyire nagy öröm az, ha
végre találtunk egy számunkra működő technikát, ne akarjunk mindent egyszerre
megoldani! Ha túlméretezzük erőnket, vagy alulbecsüljük a kihívást, akkor
összeomlás lehet a vége, csupán attól, hogy túl gyors volt a tempó. Ha túl nagy
kakit akarsz egyszerre meggyógyítani, akkor túl nagy kaki fog egyszerre
feljönni. Ez ennyire egyszerű.
Félreértés ne essék, nem az önmagadon való munkától
szeretnélek elijeszteni! Pont ellenkezőleg! Inkább arra biztatlak, hogy ha
korábban egy túl nagy fa elvette a kedved tőle, akkor keress rajta egy neked
való ágat és ne szegje kedved a korábbi kudarc. Lassan, de biztosan. Meglátod,
megéri!
Polyák Ildikó
Ez az írás a marmalade.hu oldalon is megjelent.
(Fotó: www.bookmorebrides.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése