„Bármi történjék is,
akaraterőd sosem lesz erősebb, mint tudattalan elméd” /James Arthur Ray/
Évekkel ezelőtt egy jóga workshop
gyakorlata döbbentett rá, hogy a bőséghez, jóléthez való viszonyom enyhén
szólva is megkérdőjelezhető. Több, mint harmincan álltunk egy nagy körben, majd
a mellettünk lévőhöz fordulva és szemébe nézve, azt kellett mondanunk, majd tőle
is fogadnunk, hogy „Szíved minden igaz vágya teljesül!”. A rám törő pániknak rögtön
gyanúsnak kellett volna lennie, de az élet nem végzett fél munkát, így a
vezetőtanár folytatta: „Érzitek, milyen fantasztikus energiák áramlanak a
teremben? Ismételjétek meg a feladatot!” Ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam,
a gyakorlat után zakatoló szívvel rogytam össze. Szerencsére ezután szünet
következett, így volt lehetőségem lecsillapítani vadul kalapáló mellkasom. És
szembesülni azzal, hogy valami nagyon nem stimmel velem.
