2018. május 28., hétfő

Mit okoz a megfelelő öngondoskodás hiánya, ha szuperérzékeny vagy?

Azt, hogy az öngondoskodásnak fontosnak kellene lennie az életünkben, elméletben szinte mindenki tudja. Azt viszont, hogy mennyi mindenre van hatással ennek mértéke és minősége, talán kevesebben. Szuperérzékenyként különösen fontos a téma, hiszen érzékenységünk miatt nagyobb öngondoskodást igénylünk, miközben fokozott empátiánk és megfelelés vágyunk miatt sokkal hajlamosabbak vagyunk magunkat háttérbe szorítani.

Farmer és selyem. Egy hajnali meditációban kaptam ezt az összehasonlítást, és azóta is szeretettel használom a szuperérzékenyek és nem szuperérzékenyek közti különbségre. Egyik sem jó, vagy rossz, ugyanakkor mindkettő nagyon más minőség. Vajon hány szuperérzékeny próbálta, próbálja magát farmernak tettetni, vagy ostorozza magát, hogy mennyire kényes, túlérzékeny? Érzékeled-e, hogy a selyemre mennyivel jobban, másként kell vigyázni, hogy ne szakadjon ki, hogy nem lehet 60 fokon kimosni, hogy nem bírja ugyanazt a súrlódást, használatot, mint egy farmer anyag?

Sajnos, a ruhadarabokkal ellentétben, rajtunk nincs kezelési útmutató, és legtöbbünknek nem volt kitől megtanulni, hogy mire figyeljünk oda.

Megfelelő öngondoskodás hiányában szuperérzékenyként:
  • Nincs valódi választásunk, hogy hogyan érezzük magunkat, mert, ha nincs elég erő energia a rendszerünkben, nem fogunk tudni nézőpontot váltani. Ilyenkor olyan, mintha teljesen legyengülve egy szuterénből szemlélnénk a világot, miközben valaki a sokadik emeleti penthouse lakosztályból kiabálna, hogy nézd, milyen szép a világ. Hányszor hallottad, hogy van választásod, hogy hogyan értelmezel egy adott helyzetet, hogy mit csinálsz? Ha tudnád, hányszor kaptam sikítófrászt ettől a kijelentéstől… Saját és ügyfeleimmel szerzett tapasztalatok százai mutatják, hogy van, amikor tényleg nem megy. Választásunk abban viszont van, hogy elkezdünk jobban odafigyelni magunkra, és az igényeinkre.

2018. április 21., szombat

Szuperérzékeny adok-kapok egyensúly



Az egyik legfontosabb dolog, amit szuperérzékenyként megtanultam, hogy határaim egészséges védelme és a felém áramló bőség között egyenes arányosság van. Sok minden értelmet nyert, amikor felfogtam, hogy valahányszor túladom magam, vagyis a saját igényeimet háttérbe szorítom, hogy ilyen-olyan okból mások kedvében járjak, másoknak segítsek, sokkal rosszabbat teszek önmagam kizsigerelésénél. Ilyenkor ugyanis összeomlasztom a határaimat, így megszűnik a tér, amibe megérkezhetne az élettől mindaz, amire vágyom.

Ahogy Shakti Shawain mondja: „Adni és befogadni két ellentétes energia, amelyek szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak az élet természetes áramlásában, mint a ki- és belégzés. Ha a ciklus egyik oldala nem működik, az egész körforgás megszűnik működni, és az életenergia nem áramolhat szabadon.

Leírom még egyszer, mert annyira fontosnak tartom, hogy megértsd: Valahányszor többet adsz, mint kellene, kevesebbet fogsz kapni, mint szeretnél.

Ez a felismerés volt a legnagyobb motiváció abban, hogy elkezdjem komolyan venni szuperérzékenységemet. Elegem volt abból, hogy hiába vagyok coach, és ezáltal van egy csomó eszközöm és lehetőségem tenni a céljaimért, bizonyos vágyaimmal kapcsolatban az eredmények nem úgy jöttek, ahogy szerettem volna, ahogy indokolt lett volna a betett energia alapján. Kicsit olyan érzés volt, mintha el lettem volna átkozva. Egy csomó dologban voltak ugyan sikereim, de valami távol tartott a bőség általam vágyott szintjétől.

Nézzük, milyen jelei lehetnek annak, ha nem elég erősek a határaink:

2018. április 17., kedd

Érzékenység - Gyengeség, vagy erő?


Egyik kedvenc mondásom valahogy így szól: „Éppen legnagyobb erősségünk válhat gyengeségünkké, ha túlhangsúlyozzuk.” És valóban, a túlzott türelem vesztegléssé, a túlzott szókimondás bántássá, a túlzott határozottság elbizakodottsággá fajulhat, hogy csak egy pár példát említsek.

A mondás azonban fordítva is értelmezhető, csak talán ritkábban alkalmazzuk: „Legnagyobb gyengeségünkben sokszor komoly erőforrás rejlik.” Különösen azok számára lehet fontos ez a változat, akik rendre beleütköznek valamilyen vélt hiányosságukba, elégtelenségükbe, abba a megélésbe, hogy valami baj van velük.

Nekem, mint szuperérzékeny embernek sokat segített ez utóbbi a megértése abban, hogy stabilabbnak, idegileg erősebbnek és legfőképpen boldogabbnak érezhessem magam a mindennapokban.

(A szuperérzékenységről itt olvashatsz, a hivatalos tesztet pedig itt tudod megnézni..)

Szuperérzékenyként itt az ideje, hogy elkezd a helyén értékelni különleges adottságaidat, amelyeknek a pozitív oldalát hozzám hasonlóan valószínűleg senkivel nem cserélnéd el. Jól gondolom? Amint „upgradeled” saját értékesség tudatodat ezzel a perspektíva váltással, egészen máshogy leszel képes korábban megterhelő helyzeteidre ránézni. Ki szólna meg egy kisgyereket, ha belegázol a pocsolyába? Jól tudjuk, hogy mindez együtt jár romlatlan gyermeki bájával, spontaneitásával. Miért zavarna annyira a nehézség, ha világosan látod, hogy része a teljes csomagnak?

Szuperérzékenyként észrevetted már, hogy:
·         pillanatok alatt leveszed mások hangulatát, kitalálod igényüket;
·         olyan apró részletekre is felfigyelsz, amik felett a környezeted elsiklik;
·         időnként látnoki képességekkel mutatsz rá emberek vakfoltjaira, érzékeled, hogy milyen játszmákban vannak körülötted emberek;
·         magadat is megleped intuíciód erejével és finomságával;
·         igazi segítő szándék vezérel, a gyengék, elesettek szószólója vagy;
·         nagy empátiával fordulsz mások problémái felé, amiért sokan becsülnek;
·         folyamatosan fejleszted magad, dolgozol a jobb emberré válásodon;
·         tudatosabban éled meg a mindennapjaidat?

Mit köszönhetsz az életedben ezeknek a tulajdonságaidnak?

A perspektíva váltásban nagy erő rejlik. Mindeközben sokat tehetünk annak érdekében is, hogy a nehézségek könnyebben kezelhetőek legyenek. 


Szuperérzékenyeknek meghirdetett workshopunkon minden résztvevőnek lehetősége van személyre szabottan rátalálni saját kulcsaira,a nehézségek elkerüléséhez és jobb kezeléséhez, amely a személyes erő felismeréséhez és kiteljesítéséhez vezet. Nem véletlenül kapta a Szuper! Érzékeny vagyok! címet. 😊



Martin Hajdu György


2018. április 8., vasárnap

Érzékeny nők és férfiak



Tudtad, hogy az emberek 20 százaléka másként, sokkal finomabb szűrőn keresztül érzékeli a világot? Műszerekkel kimutathatóan. Őket nevezzük szuperérzékenyeknek. És gondoltad volna, hogy a szuperérzékenyek közt ugyanannyi a nő, mint a férfi? Sőt, 30 százalékuk extrovertált!

Mi mindketten szuperérzékenyek vagyunk. Lehet, hogy te is az vagy?

Nézd meg, hogy az alábbi állítások inkább igazak rád vagy inkább nem a mindennapjaidban!
  • Nehéz első helyre helyezned magad az életedben
  • Nehezen mondasz nemet.
  • Rosszul érzed magad, amikor erőszakos jeleneteket látsz a TV-ben vagy képeken.
  • Hirtelen gyengének érzed magad, amikor mások a betegségükről beszélnek.
  • Feszültséget vagy fájdalmat érzel a testedben, amikor valamilyen negatív szituáció vagy ember közelében találod magadat.
  • Lemerítenek a nagy érzelmi töltöttséggel jellemezhető szituációk.
  • Zavarnak, akár allergiás reakciókat is okozhatnak bizonyos ételek és szagok.
  • Kifejezetten túl tud feszíteni a hangoskodás, erős zaj.
  • Sokszor olvasták szemedre, hogy „nagyon érzékeny” vagy és túl személyesre veszel dolgokat.
  • Gyakran lemerültnek érzed magad, miután segítettél valakinek érzelmi problémája lerendezésében.
  • Túl sok inger könnyen túlfeszítetté tesz.
  •      A rendszeres egyedüllétre akkora szükséged van, mint a levegőre.
  • Nagyon keményen dolgozol a pénzért, aztán lemerült állapotban töltened kell magad, mielőtt újra pénzkereső feladatra vállalkozni tudsz.
  • Fiatal korod óta érzed, hogy más vagy, mint a „többiek”, kicsit kívülállónak érzed magad.

Amennyiben a kérdések többségére inkább IGEN a válaszod,  akkor nagy valószínűséggel szuperérzékeny vagy. (Ha egy ennél alaposabb tesztet szeretnél kitölteni, azt itt találod.) Szeretnénk megnyugtatni, hogy nincs veled semmi baj. Ráadásul tudjuk, mit érzel, mert mind a ketten így éltük le életünk nagy részét.  
Ezen minőségedben olyan közismert emberekkel tartozunk egy klubba, mint Carl Jung, Pablo Picasso, Diana hercegnő, Nicole Kidman, Steven Spielberg, Alanis Morisette, vagy Albert Einstein.

Szuperérzékeny és szuperérzékeny ember között van különbség, mindannyian speciális összetételben és erősségben vagyunk érzékenyek. Ami közös bennünk, hogy az emberek 80 százalékával ellentétben, nincs belső lökhárítójuk, érzékelésük folyamatosan be van élesítve, állandóan „be vagyunk kapcsolva”. Mivel ez nagyon fárasztó, ezért különböző elhárító mechanizmusokat alakítottunk ki, hogy kezelni tudjuk a felénk irányuló inzultusokat.

A jó hír az, hogy a szuperérzékenység nem egy mentális probléma, amit el kell tüntetni, vagy ideggyengeség, amit kezelni kell. Sokkal inkább egy genetikai adottságból fakadó létforma, ami másfajta megközelítést és legfőképpen nagyobb öngondoskodást kíván.

Újra itt!


Kicsit eltűntünk az oldalról, de csak azért, hogy újult erővel térjünk vissza! :)