2014. augusztus 13., szerda

És a dal feltárul...

Gyerekkoromban buszvezető akartam lenni. Óvodásként nagyanyám forgatható tányérú gyümölcstartójával a lábaim között vezettem, kisiskolás koromban a kertünkben közlekedtem a kerékpárommal két pont között.

Pár évtizeddel később coachként tevékenykedem (a távolsági busz angolul coach), lényegében ugyanazt teszem hivatásként, mint ami annyira lekötött gyerekkoromban, embereket juttatok el A-ból B pontba.

Kicsit erőltetettnek hat a példa?

Egy elismert bankár ismerősöm 10 év felsővezetői munka után otthagyta a bankszektort, és lakberendezéssel kezdett üzletszerűen foglalkozni. Valódi szenvedéllyel csinálja, nagyobb boldogság számára egy szép bútor látványa és megfelelő helyre illesztése, mint egy újabb banki ügyfél megismerése vagy egy következő hitelfolyósítás.

Arra a kérdésemre, hogy mióta tudott erről az érdeklődési köréről, azt felelte, hogy már amikor pályakezdőként külföldi egyetemi ösztöndíjáról hazajött, mintegy hatvan hazahozott könyvből csupán öt foglalkozott közgazdaságtannal, a többi mind lakberendezésről, designról szólt.

Vagy vegyük egy barátom fiát, aki kétévesen egy táncházon megállt a színpadon játszó zenekar nagybőgőse előtt, és rámutatott a hangszerre. Négyévesen kezdte a bőgőzést, és ma saját zenekarában játszik.

Sokan tudunk hasonló történetekről.

Nagyon hiszek abban, hogy a fenti esetek nem csupán néhány szerencsés kiválasztott történetei. Tapasztalom, hogy amikor valakivel elmélyedek kedvenc gyerekkori elfoglaltságaiban, álmaiban, előbb-utóbb előbukkan valami, ami vagy máig is meghatározó az életében, vagy amit mélyen eltemetett magában.

Hiszem, hogy mindenkinek van egy belső hívása, egy „dala”, ami csak arra vár, hogy megnyilvánulhasson, kibontakozhasson. Mindez persze nem azt jelenti, hogy mivel sokáig biokémikus is akartam lenni, a biokémiát is magába ötvöző dalom még várat magára. A dal feltárulkozása hasonló az álmok megjelenéséhez. Inkább a szimbólumok, a hajtóerők, mint a konkrét szavak, tettek, vagy éppen foglalkozások nyelvén beszél hozzánk. És abban is erős a párhuzam, hogy minél inkább tudatosodik bennünk, annál erősebben szól; minél kevésbé figyelünk oda rá, annál jobban elhalkul. 

Sokan szeretnénk szenvedélyt, hivatást találni a munkánkban, és keressük azt a valamit, ami örömet ad és kiteljesít minket, ami igazán mi vagyunk. Ezzel értelmet adhatunk a napok egymás utániságának, a „leélem az életemet” projektet felválthatjuk az „átadom magam az élet áramlásának” élménnyel. De messzebb megyek! Valódi kiteljesedést csak az hozhat, ha merünk lépni nem múló álmaink felé, kibontakoztatjuk a bennünk szunnyadó lehetőségeket, engedjük feltárulkozni a dalunkat, megnyilvánulni lelkünk vágyát.

Soha nem késő megvalósítani önmagunkat, még ha nem is feltétlenül abban a formában, ahogy azt korábban képzeltük. Akinek ez a mindennapokban sikerül, elhivatottságot, átszellemültséget, lelkesedést sugároz, függetlenül, a társadalmi elismertségtől. Mert gyógyíthat egy orvos és egy vigasztaló szó is. Építhetünk céget és közösséget is. Taníthatunk egyetemistákat vagy fogyatékossággal élőket is. Nem konkrét szakmát jelöl ki a dal, és egyáltalán nem kell, hogy nagy dolgokról szóljon. Sokkal inkább érdeklődési kört, irányultságot énekel meg. A „hogyan” itt is lényegesebbé válhat, mint a „mit”.

Félreértés azonban ne essék! Egyáltalán nem azt állítom, hogy nagy erőkkel kell kutatni a dalunkat, vagy azonnal le kell csapni rá, amint megszólal. Ugyanígy, a gyerekünket se toljuk valamilyen dalnak vélt irányba. A dal ugyanis sokkal előbb jelentkezhet, mint ahogy a személy megérik eléneklésére. Először feltárul, finomodik, egy idő után pedig megérik arra, hogy el is énekeljük! Talán nincs is annál nagyobb bőségélmény, mint amikor valaki rátalál arra az útra, ami lényéből fakad.

Sokkal inkább az a lényeges, hogy ne hagyjuk a dalt elhalkulni, igyekezzünk megtartani vele a kapcsolatunkat. Nagy vízválasztó döntéseknél a ráció mellett engedjük hatni a belső hívásunkat is. És akkor se adjuk fel, amikor félelmeink miatt többedszerre is ellenében döntöttünk. Mert ha megengedjük létezését, előbb-utóbb valamilyen formában lehetőséget talál a megnyilvánulásra!

Ha kedvet kaptál egy intenzívebb önmagaddal való találkozáshoz, várunk szeretettel hétvégi workshopjainkon. Következő Bőség workshopunkra akár dalod megtalálását, vagy daloddal való kapcsolatod megerősítését is hozhatod témának. Programunkról itt találsz több információt.

De addig is tégy egy próbát az alábbi kérdések mentén!

·         Mire emlékszel, milyen tevékenységek okoztak örömet gyerekkorodban?
·         Mit szerettél játszani?
·         Milyen helyzeteket kerestél? Mi közös bennük? Mi volt fontos számodra bennük?
·         Hogyan jelennek meg ezek abban, amit a mai munkádban, hobbidban igazán szeretsz?


Amennyiben Te is ismersz olyan történetet, ahol a fentiekhez hasonlóan valakinek gyerekkori-, fiatalkori álma, vágya vált valóra, örömmel vesszük, ha megírod!


Martin Hajdu György



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése