Gyerekkoromban
buszvezető akartam lenni. Óvodásként nagyanyám forgatható tányérú
gyümölcstartójával a lábaim között vezettem, kisiskolás koromban a kertünkben
közlekedtem a kerékpárommal két pont között.
Pár
évtizeddel később coachként tevékenykedem (a távolsági busz angolul coach),
lényegében ugyanazt teszem hivatásként, mint ami annyira lekötött
gyerekkoromban, embereket juttatok el A-ból B pontba.
Kicsit
erőltetettnek hat a példa?
Egy
elismert bankár ismerősöm 10 év felsővezetői munka után otthagyta a
bankszektort, és lakberendezéssel kezdett üzletszerűen foglalkozni. Valódi
szenvedéllyel csinálja, nagyobb boldogság számára egy szép bútor látványa és
megfelelő helyre illesztése, mint egy újabb banki ügyfél megismerése vagy egy
következő hitelfolyósítás.
Arra
a kérdésemre, hogy mióta tudott erről az érdeklődési köréről, azt felelte, hogy
már amikor pályakezdőként külföldi egyetemi ösztöndíjáról hazajött, mintegy hatvan
hazahozott könyvből csupán öt foglalkozott közgazdaságtannal, a többi mind
lakberendezésről, designról szólt.
Vagy
vegyük egy barátom fiát, aki kétévesen egy táncházon megállt a színpadon játszó
zenekar nagybőgőse előtt, és rámutatott a hangszerre. Négyévesen kezdte a
bőgőzést, és ma saját zenekarában játszik.
Sokan
tudunk hasonló történetekről.
Nagyon
hiszek abban, hogy a fenti esetek nem csupán néhány szerencsés kiválasztott történetei.
Tapasztalom, hogy amikor valakivel elmélyedek kedvenc gyerekkori elfoglaltságaiban,
álmaiban, előbb-utóbb előbukkan valami, ami vagy máig is meghatározó az
életében, vagy amit mélyen eltemetett magában.
Hiszem,
hogy mindenkinek van egy belső hívása, egy „dala”, ami csak arra vár, hogy
megnyilvánulhasson, kibontakozhasson. Mindez persze nem azt jelenti, hogy mivel
sokáig biokémikus is akartam lenni, a biokémiát is magába ötvöző dalom még
várat magára. A dal feltárulkozása hasonló az álmok megjelenéséhez. Inkább a
szimbólumok, a hajtóerők, mint a konkrét szavak, tettek, vagy éppen
foglalkozások nyelvén beszél hozzánk. És abban is erős a párhuzam, hogy minél
inkább tudatosodik bennünk, annál erősebben szól; minél kevésbé figyelünk oda
rá, annál jobban elhalkul.
Soha
nem késő megvalósítani önmagunkat, még ha nem is feltétlenül abban a formában,
ahogy azt korábban képzeltük. Akinek ez a mindennapokban sikerül,
elhivatottságot, átszellemültséget, lelkesedést sugároz, függetlenül, a
társadalmi elismertségtől. Mert gyógyíthat egy orvos és egy vigasztaló szó is.
Építhetünk céget és közösséget is. Taníthatunk egyetemistákat vagy fogyatékossággal
élőket is. Nem konkrét szakmát jelöl ki a dal, és egyáltalán nem kell, hogy
nagy dolgokról szóljon. Sokkal inkább érdeklődési kört, irányultságot énekel
meg. A „hogyan” itt is lényegesebbé válhat, mint a „mit”.
Félreértés
azonban ne essék! Egyáltalán nem azt állítom, hogy nagy erőkkel kell kutatni a dalunkat,
vagy azonnal le kell csapni rá, amint megszólal. Ugyanígy, a gyerekünket se
toljuk valamilyen dalnak vélt irányba. A dal ugyanis sokkal előbb jelentkezhet,
mint ahogy a személy megérik eléneklésére. Először feltárul, finomodik, egy idő
után pedig megérik arra, hogy el is énekeljük! Talán nincs is annál nagyobb
bőségélmény, mint amikor valaki rátalál arra az útra, ami lényéből fakad.
Sokkal
inkább az a lényeges, hogy ne hagyjuk a dalt elhalkulni, igyekezzünk megtartani
vele a kapcsolatunkat. Nagy vízválasztó döntéseknél a ráció mellett engedjük
hatni a belső hívásunkat is. És akkor se adjuk fel, amikor félelmeink miatt többedszerre
is ellenében döntöttünk. Mert ha megengedjük létezését, előbb-utóbb valamilyen
formában lehetőséget talál a megnyilvánulásra!
Ha
kedvet kaptál egy intenzívebb önmagaddal való találkozáshoz, várunk szeretettel
hétvégi workshopjainkon. Következő Bőség workshopunkra akár dalod megtalálását,
vagy daloddal való kapcsolatod megerősítését is hozhatod témának. Programunkról itt találsz több információt.
De
addig is tégy egy próbát az alábbi kérdések mentén!
·
Mire
emlékszel, milyen tevékenységek okoztak örömet gyerekkorodban?
·
Mit
szerettél játszani?
·
Milyen
helyzeteket kerestél? Mi közös bennük? Mi volt fontos számodra bennük?
·
Hogyan
jelennek meg ezek abban, amit a mai munkádban, hobbidban igazán szeretsz?
Amennyiben
Te is ismersz olyan történetet, ahol a fentiekhez hasonlóan valakinek
gyerekkori-, fiatalkori álma, vágya vált valóra, örömmel vesszük, ha megírod!
Martin
Hajdu György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése