Mekkora változást bírsz el egyszerre?

Lassan, türelmesen, kitartóan fejlődni. Ugye már olvasni is rémes? Mert ha már rászántuk magunkat a gyógyulásra, a változásra, akkor azt legtöbbször MOST AZONNAL AKARJUK. Gondoltad volna, hogy ez fokozott kockázattal jár?

Végre divat lett magunkkal foglalkozni. Bár a klasszikus „spiri” korszaknak leáldozott, az emberek boldogság és önmegismerés iránti vágya töretlen. Egyre többen dolgozunk magukon, különböző gyógyító, önismereti, terápiás módszerekkel, miközben eredményorientált elménket a legritkább esetben sikerül félretenni. Érzékelhető eredményt akarunk, lehetőleg azonnal. A velejáróira nem gondolunk, így előfordulhat, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Főleg, ha besokallunk egy régóta fennálló problémától és úgy döntünk, hogy addig nem tágítunk, amíg a dolog meg nem oldódik. Így voltam ezzel sokáig én is, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam, hogy milyen az, amikor túl sok csontváz dől ki a szekrényből egyszerre.

A boldogság ára

Rosszul hangzik? Pedig pozitív gondolkodás ide, vagy oda, vágyaink teljesülésének velejárói a nem kívánatos dolgok is. Ha már egy részüket nem tudjuk kikerülni, legalább készüljünk fel rájuk! 

Ellen-szándék. Így hívjuk azon dolgokat, amelyek vágyaink velejárói és bizony sok kihívást okoznak, esetenként akár el is tántoríthatnak bennünket a megvalósulás felé vezető úton. Miért van ez? Mert egy meglévő, berögzült mintán kívánunk változtatni, ami köszöni szépen, jól van, esze ágában sincs változni. Ezért nekünk, vagy legalábbis a szemléletünknek kell változnia. Fel kell nőnünk a feladathoz, ahogy mondani szokás. Ha ez elmarad, akkor akár az elért eredmény is kútba eshet.