Az egyik legfontosabb dolog, amit szuperérzékenyként megtanultam, hogy
határaim egészséges védelme és a felém áramló bőség között egyenes arányosság van. Sok
minden értelmet nyert, amikor felfogtam, hogy valahányszor túladom magam,
vagyis a saját igényeimet háttérbe szorítom, hogy ilyen-olyan okból mások
kedvében járjak, másoknak segítsek, sokkal rosszabbat teszek önmagam
kizsigerelésénél. Ilyenkor ugyanis összeomlasztom a határaimat, így megszűnik a
tér, amibe megérkezhetne az élettől mindaz, amire vágyom.
Ahogy Shakti Shawain mondja: „Adni és befogadni két ellentétes
energia, amelyek szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak az élet természetes
áramlásában, mint a ki- és belégzés. Ha a ciklus egyik oldala nem működik, az
egész körforgás megszűnik működni, és az életenergia nem áramolhat szabadon.”
Leírom még egyszer, mert annyira fontosnak tartom, hogy megértsd:
Valahányszor többet adsz, mint kellene, kevesebbet fogsz kapni, mint szeretnél.
Ez a felismerés volt a legnagyobb motiváció abban, hogy elkezdjem
komolyan venni szuperérzékenységemet. Elegem volt abból, hogy hiába vagyok
coach, és ezáltal van egy csomó eszközöm és lehetőségem tenni a céljaimért, bizonyos
vágyaimmal kapcsolatban az eredmények nem úgy jöttek, ahogy szerettem volna,
ahogy indokolt lett volna a betett energia alapján. Kicsit olyan érzés volt,
mintha el lettem volna átkozva. Egy csomó dologban voltak ugyan sikereim, de
valami távol tartott a bőség általam vágyott szintjétől.
Nézzük, milyen jelei lehetnek annak, ha nem elég erősek a határaink: