2018. május 28., hétfő

Mit okoz a megfelelő öngondoskodás hiánya, ha szuperérzékeny vagy?

Azt, hogy az öngondoskodásnak fontosnak kellene lennie az életünkben, elméletben szinte mindenki tudja. Azt viszont, hogy mennyi mindenre van hatással ennek mértéke és minősége, talán kevesebben. Szuperérzékenyként különösen fontos a téma, hiszen érzékenységünk miatt nagyobb öngondoskodást igénylünk, miközben fokozott empátiánk és megfelelés vágyunk miatt sokkal hajlamosabbak vagyunk magunkat háttérbe szorítani.

Farmer és selyem. Egy hajnali meditációban kaptam ezt az összehasonlítást, és azóta is szeretettel használom a szuperérzékenyek és nem szuperérzékenyek közti különbségre. Egyik sem jó, vagy rossz, ugyanakkor mindkettő nagyon más minőség. Vajon hány szuperérzékeny próbálta, próbálja magát farmernak tettetni, vagy ostorozza magát, hogy mennyire kényes, túlérzékeny? Érzékeled-e, hogy a selyemre mennyivel jobban, másként kell vigyázni, hogy ne szakadjon ki, hogy nem lehet 60 fokon kimosni, hogy nem bírja ugyanazt a súrlódást, használatot, mint egy farmer anyag?

Sajnos, a ruhadarabokkal ellentétben, rajtunk nincs kezelési útmutató, és legtöbbünknek nem volt kitől megtanulni, hogy mire figyeljünk oda.

Megfelelő öngondoskodás hiányában szuperérzékenyként:
  • Nincs valódi választásunk, hogy hogyan érezzük magunkat, mert, ha nincs elég erő energia a rendszerünkben, nem fogunk tudni nézőpontot váltani. Ilyenkor olyan, mintha teljesen legyengülve egy szuterénből szemlélnénk a világot, miközben valaki a sokadik emeleti penthouse lakosztályból kiabálna, hogy nézd, milyen szép a világ. Hányszor hallottad, hogy van választásod, hogy hogyan értelmezel egy adott helyzetet, hogy mit csinálsz? Ha tudnád, hányszor kaptam sikítófrászt ettől a kijelentéstől… Saját és ügyfeleimmel szerzett tapasztalatok százai mutatják, hogy van, amikor tényleg nem megy. Választásunk abban viszont van, hogy elkezdünk jobban odafigyelni magunkra, és az igényeinkre.